Elmaradt sorozatok II. 

BUDAPEST SERIES

 

Ezerötszázvalahány éve szeretném befejezni a BUDAPEST PEOPLE sorozatomat, de annyira nincs időm, hogy már kész is van. 

 

A BUDAPEST SERIES részeként a BP ARCHITECTURE után ezt találtam ki második sorozatnak, a továbbiakra is megvan az ötletem csupán rengeteg idő kéne.

A sorozatot februárban kezdtem három fotóval, majd március-április körül sikerült még három taggal bővítenem. Az egész úgy indult, hogy valami komolyabb kihívást szerettem volna saját magam elé rakni, amivel kellően sokat el tudok szórakozni. Sikerült. Annyira sok meló van egy-egy képpel és nem kizárólag a gép előtt ülve, hogy rengeteg idő mire újabb ilyen fotókat készítek. De fogok! A sorozat amúgy itt található.

 

a sorozat első tagjának nyers képei

 

Azt sikerült kitalálnom, hogy állványról körülbelül ugyanolyan állóképeket lövök mozgalmas helyeken, majd ezeket “térkép szerűen” összeillesztem. 

Ha ez valakit tényleg érdekel milyen, akkor:

Felkészülés:

  • Stabil állvány (nincs)
  • Távkioldó (nincs)
  • Fényképezőgép (van)
  • Háromezer járókelő szúró tekintetének semmibevétele (van)

Innentől kezdve annyi volt a program, hogy letáboroztam egy kiszemelt spotra, majd perverz módon elkezdtem kattogtatni a népet. Az elképzeléshez képest természetesen még véletlenül sem lett két hasonló fotóm, vagy a váz mozdult el két kép között vagy a fények változtak.

Hazaértem, indult a móka a következőképpen:

Utómunka (elképzelés):

  • A fotók közül egyet kidolgoztam lightroomban
  • Az összes többi kép ugyan azokat a módosításokat megkapta
  • Az első fotóhoz pixelpontosan hozzávágtam (angle+crop) a többit (képenként 1 óra simán)
  • photoshopban összehegesztettem a “térképszerű” végeredményt, minden második fotó tükrözésével

Eredmény:

 

a Mátyás templom I. első verziója

 

Én tényleg boldog voltam, sikerült a varázslat, uccu neki csináljunk még párat. De ahogy telt az idő azért baromira szúrni kezdte az agyam, hogy nem tökéletes az illesztés. Akármennyire pontosan is vágtam össze a fotókat a fények minden képen picit eltérnek, emiatt tényleg olyan mint egy elhasznált prospektus.

 

erről beszélek, nem szép

 

Sikerült kitalálnom, hogyan tudnám a legproduktívabban növelnem a PS előtt töltött órák számát, szóval újra megcsináltam a fotót a következő módon:

Utómunka (valóság):

  • Az első három lépés teljesen ugyan az, mint az elképzelés részében
  • A hegesztés során egyetlen képet “teregettem” szét, így egy tökéletes textúrát kaptam, ami minden fotónak a háttere (az első fotó mindig “üres”, tehát nincsenek rajta emberek)
  • A többi fotót rápozícionáltam a már kész “térképre”, de csak az embereket maszkoltam körbe
  • Ha valakinek ez nem tiszta akkor kicsit hétköznapibb módon fogalmazva kivagdostam az embereket, de ez azért nem pontos mert nem vágtam körbe őket, csak maszkoltam

Wao, nettó nemtudommennyi óra utómunka után úgy éreztem magam mintha először értem volna a marsra.

 

we arrived!

 

Senki se gondolja, hogy nem tudnék még háromszor ennyit mesélni a kis finomságairól a projektnek, de így is komolytalanul hosszú. Igazából tök jó móka volt ez is, mint minden művészet hülyeség amit megvalósítok. Akármennyire az utómunka részét adtam elő hosszan, a nyersanyag elkészítésén múlik a több. Itt sajnos nincs olyan, hogy fú pont kéne még egy kép visszamegyek ugyan oda gyorsan.

Muszáj, hogy elsőre sikerüljön még akkor is, ha csak utólag veszem észre, hogy egy-két kínai túrista az összes képen rajta van, mert fel alá szelfiztek. 

Mindenképpen érkezni fogok BUDAPEST PEOPLE BONUS fotókkal, de sok más terv is van még. Terv minding van. 

 

FUN: Az eddigi két budapesti sorozatom kurvára bírja egymást: 

 

 

Domokos

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük